Tartós és féltartós töltőanyagok szövődményei: szilikon, granulóma, késői reakció és kezelés

Mit jelent a tartós és a féltartós töltőanyag?

A töltőanyagokat aszerint csoportosítják, hogy a szervezet mennyi idő alatt bontja le őket. A hialuronsavas töltőanyagokat a szervezet idővel lebontja, és szükség esetén hialuronidáz enzimmel feloldhatók. A cikkben használt „tartós töltőanyag” kifejezés nem jelenti azt, hogy az eredmény egész életen át megmarad; csupán egy termékcsoport neve, amely arra utal, hogy a készítmény a szervezetben fel nem bomló anyagot tartalmaz.

• Folyékony szilikon: olajszerű állagú, a szervezetben fel nem bomló anyag. A zsírszövetben és az erek mentén szétterjedhet.
• PMMA (polimetil-metakrilát) mikrogömböket tartalmazó töltőanyagok: apró műanyag gömböcskéket tartalmaznak, amelyek a szervezetben maradnak.
• Poliakrilamid gél: nagy víztartalmú, a szervezetben fel nem bomló gél. Egyes országokban széles körben alkalmazták, később azonban késői szövődményei miatt megkérdőjelezték.
• Úgynevezett féltartós töltőanyagok: a köznyelv ezt a kifejezést a hialuronsavnál tovább megmaradó, a kollagéntermelés serkentésére szolgáló, kalcium-hidroxilapatitot vagy poli-L-tejsavat tartalmazó töltőanyagokra is használja. Ezeket a szervezet idővel lebontja, enzimmel azonban nem oldhatók fel, és csomót okozhatnak.

A hialuronsavas töltőanyagok általános szövődményeiről a „Töltőanyagok szövődményei” és „Hialuronsavas töltőanyag” című cikkeinkben olvashat. Ez a cikk a fel nem bomló és a hosszú ideig megmaradó töltőanyagokra jellemző problémákra összpontosít.

Miért okoz a tartós töltőanyag évekkel később problémát?

A szervezet a fel nem bomló anyagot idegen testként érzékeli, és tokszerűen körbeveszi. A legtöbb embernél ez a folyamat tünetmentes marad. Egyeseknél azonban az immunrendszer túlzott gyulladásos választ ad erre az anyagra. Mivel a készítmény a szervezetben marad, a kockázat is évekig fennáll: a probléma a beadás után hónapokkal, sőt évekkel is jelentkezhet.

Ezért gyakran előfordul, hogy az érintett már el is felejtette a töltőanyagos kezelést, vagy soha nem is tudta meg a készítmény nevét. Ha az arcon megmagyarázhatatlan duzzanat jelenik meg, a korábbi kezelések nem feltétlenül jutnak eszébe.

Mi a granulóma? Mik a tünetei?

Az idegentest-granulóma a szervezet által a töltőanyag ellen létrehozott gyulladásos szövethalmozódás. A tudományos források szerint a granulóma általában több hónapos tünetmentes időszak után jelentkezik, és gyakran a töltőanyag összes beadási pontján egyszerre jelenik meg. Ebben különbözik a beadást követő első hetekben észlelt, a készítmény felhalmozódásából eredő keményedésektől.

• A beadási területeken tapintható, akár fokozatosan növekvő kemény duzzanatok
• Bőrpír vagy lilás elszíneződés a területen
• Érintésre jelentkező érzékenység, olykor feszülés és fájdalom
• Esetenként fellángolás egy fertőzés, influenzaszerű betegség vagy fogászati kezelés után

Szilikon esetében a granulómák és más késői problémák a beadás után évekkel is jelentkezhetnek; a szakértők szerint ezek a problémák ritkán gyógyulnak maguktól, és kezelés ellenére sem feltétlenül múlnak el teljesen.

Miért olyan fontos tudni, milyen töltőanyagot kapott korábban?

Ha az arcon új duzzanat vagy keményedés jelenik meg, az orvos egyik első kérdése az, hogy korábban melyik területre, mikor és milyen típusú töltőanyagot alkalmaztak. Ez az információ segít eldönteni, hogy a probléma hialuronsavas töltőanyaggal vagy fel nem bomló készítménnyel függ-e össze, és közvetlenül befolyásolja a kezelési lehetőségeket. Hialuronsavas töltőanyagnál például az enzimes feloldás lehetséges megoldás, szilikonnál azonban nem.

Sokan nem tudják az évekkel ezelőtti kezelés készítményének nevét; előfordul, hogy a beavatkozás külföldön vagy egészségügyi intézményen kívül történt. Nem kell szégyenkeznie, és nem kell eltitkolnia: ha nem is tudja a készítmény nevét, a kezelés időpontja, a terület, a hatás időtartama és az, amit akkor mondtak Önnek, rendkívül értékes a pontos megítéléshez. Az orvos szükség esetén képalkotó vizsgálattal, például ultrahanggal kereshet további támpontot a készítmény típusára.

Elvándorolhat-e a tartós töltőanyag?

Igen, ez ismert probléma. Különösen a folyékony szilikon terjedhet szét könnyen a szöveti rések között és a zsírszövetben. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) hangsúlyozza, hogy a szilikon elmozdulhat a szervezetben, ez súlyosbíthatja a mellékhatásokat, és megnehezítheti vagy lehetetlenné teheti a sebészi eltávolítást. Ezért nem meglepő, ha az ajakba, a szem környékére vagy az arcba juttatott töltőanyag évekkel később a szomszédos területen okoz duzzanatot.

A testformálás céljából a fenékbe vagy a mellbe adott szilikoninjekciók még sokkal nagyobb kockázattal járnak: a szilikon a véráramba jutva elzárhatja a tüdő, a szív vagy az agy ereit. Az FDA figyelmeztetett, hogy az ilyen beavatkozások halállal végződhetnek.

Fertőzés és biofilm tartós töltőanyag esetén

A fel nem bomló töltőanyag olyan felületet biztosít, amelyhez a baktériumok hozzátapadhatnak. A baktériumok itt úgynevezett biofilm formájában, vékony, védett rétegben élhetnek. Egy vizsgálatban, amelyben poliakrilamid gél okozta késői problémákkal küzdő betegeket vizsgáltak, a vett minták túlnyomó többségében a bőrön normálisan is előforduló baktériumokat mutattak ki; ezek a baktériumok a beadás után évekkel is kimutathatók voltak.

A biofilm visszatérő duzzanattal, bőrpírral és váladékozással járhat; a szokásos vizsgálatokkal nehezen mutatható ki, és a rövid gyógyszeres kezelésekre nem feltétlenül reagál. A fertőzés általános tüneteiről „Fertőzés esztétikai beavatkozás után” című cikkünkben olvashat.

Miért nem oldja fel a töltőanyag-oldó enzim a tartós töltőanyagot?

A hialuronidáz olyan enzim, amely kizárólag a hialuronsavat bontja le. A szilikon, a PMMA, a poliakrilamid, a kalcium-hidroxilapatit és a poli-L-tejsav eltérő kémiai szerkezetű; ezekre az enzim nem hat. Ezért ezeknél a készítményeknél nincs meg az a lehetőség, hogy „oldjuk fel a töltőanyagot”.

Egy kivétel figyelemre méltó: előfordul, hogy ugyanarra a területre az évek során különböző készítményeket adtak. Ilyen vegyes esetben az orvos mérlegelheti a hialuronsavas rész feloldását, ha van ilyen; a fel nem bomló rész azonban a helyén marad.

Milyen kezelési lehetőségek vannak? Mit tehet az orvosa?

A kezelést egyénre szabottan tervezik meg a probléma jellege, a készítmény fajtája, a terület és a tünetek fennállásának ideje alapján. Az orvos először részletesen kikérdezi és megvizsgálja Önt; képalkotó vizsgálatot, például ultrahangot, olykor szövetmintát (biopsziát) vagy tenyésztést is kérhet. Ezután az alábbi megközelítések közül egyet vagy többet mérlegelhet:

• Megfigyelés: kis, változatlan és panaszt nem okozó keményedéseknél szoros követés.
• Gyógyszer befecskendezése a területre: granulóma esetén a gyulladás visszaszorítására szolgáló gyógyszerek; ezek a kezelések adagbeállítást és követést igényelnek, és mellékhatásaik lehetnek, például a bőr elvékonyodása.
• Szájon át szedett gyógyszeres kezelés: fertőzés vagy biofilm gyanújakor az orvos által kiválasztott és követett kezelések.
• Leszívás, megnyitás: folyadékot tartalmazó vagy gyulladt gyülemek esetén.
• Lézerrel segített módszerek: egyes központokban a készítmény egy részének a területről való eltávolítására használják; a bizonyítékok korlátozottak.
• Sebészi eltávolítás: mivel a granulóma ujjszerűen benyúlhat a környező szövetekbe, többnyire végső lehetőségként jön szóba. Az eltávolítás nem mindig teljes; saját kockázatai is vannak, például heg, alaki eltérés és idegsérülés.

Ezeknek a problémáknak a kezelése tapasztalatot igényel, és olykor bőrgyógyász, plasztikai sebész, szemész vagy infektológus együttműködését teszi szükségessé. Legyen óvatos azokkal a megközelítésekkel, amelyek gyors és biztos megoldást ígérnek.

Normális, orvoshoz kell fordulni, vagy sürgős?

Friss töltőanyagos kezelést követő hirtelen elszíneződés és fájdalom esetén a „Mikor sürgős a helyzet töltőanyagos kezelés után?” című cikkünk figyelmeztetései érvényesek.

Mit tehet otthon, és mit ne tegyen?

• Dokumentálja a változást dátummal és fényképpel; jegyezze fel a méretét és a színváltozást.
• Próbáljon visszaemlékezni, hogy korábban melyik területre, mikor és milyen készítményt alkalmaztak; ha van róla dokumentuma, vigye magával.
• Mondja el orvosának, ha láza, fogfájása vagy nemrég lezajlott fertőzése volt.

Ne tegye a következőket:

• Ne masszírozza, ne nyomkodja, és ne szúrja meg tűvel a keményedést.
• Orvosi egyeztetés nélkül ne melegítse a területet.
• Ne használjon önállóan antibiotikumot, kortizontartalmú gyógyszert vagy krémet.
• Ne kérjen új töltőanyagot ugyanarra a területre a probléma elfedésére.
• Ne vásároljon az internetről „töltőanyag-oldót” vagy hasonló termékeket.

A kockázat csökkentése érdekében

• A beavatkozás előtt kérdezze meg az alkalmazandó készítmény nevét, típusát, és azt, hogy lebomlik-e a szervezetben; az információt kérje írásban.
• Minden új beavatkozás előtt mondja el az összes korábbi töltőanyagos kezelését, akkor is, ha nem tudja a készítmény nevét.
• Testformálás céljából, különösen a fenékbe és a mellbe, ne fogadjon el folyékony szilikont vagy hasonló injekciót.
• Kerülje a nem egészségügyi intézményben – lakásban, szállodában vagy szépségszalonban – végzett injekciós kezeléseket; részletek a „Hamisított termékek és illegális (engedély nélküli) kezelések” című cikkünkben.
• Ha az arcán régi töltőanyag van, és új beavatkozást fontolgat, orvosa először valószínűleg meg akarja vizsgálni a területet.
• Ha probléma adódik, maradjon nyugodt, és haladjon lépésről lépésre: ehhez „Mi a teendő, ha esztétikai beavatkozás után szövődmény lép fel?” című cikkünk ad útmutatást.

Hol korlátozott a tudományos ismeret?

Nem ismert pontosan, milyen gyakran fordulnak elő a tartós töltőanyagokhoz kapcsolódó késői problémák; az adatok többnyire esetsorozatokon és szakértői tapasztalaton alapulnak. Kevés az olyan erős vizsgálat, amely a kezelési lehetőségeket egymással összehasonlítja. Ezért orvosa javaslatai egyénre szabottak lesznek, és idővel változhatnak.