Problémák mezoterápia után: fertőzés, csomók és granuloma, allergia, pannikulitisz és pigmentfolt – mi a teendő?

Milyen problémák léphetnek fel mezoterápia után?

A mezoterápia során különféle anyagokat sok apró injekcióval juttatnak a bőrbe vagy a bőr alá. Nem egyetlen beavatkozásról van szó, hanem összetételben és technikában nagymértékben eltérő eljárások csoportjáról; a részletekről és a bizonyítékok helyzetéről a „Mezoterápia” című cikkünkben olvashat. Ez a cikk a beavatkozás után esetleg jelentkező problémákra összpontosít.

A mezoterápiáról szóló egyik nemzetközi konszenzusjelentés a nemkívánatos hatásokat három csoportba sorolja: a tű által okozott kis sérüléssel összefüggők (fájdalom, véraláfutás), a befecskendezett termékkel összefüggő helyi vagy általános reakciók, valamint a higiéniai szabályok be nem tartásából vagy a szakszerűtlen kivitelezésből eredők. Ez a felosztás hasznos, mert a második és a harmadik csoport problémáinak többsége megfelelő termékkel és megfelelő körülmények között megelőzhető.

A zsírszövetet célzó „zsírbontó” injekciók sajátos problémáit (kifejezett duzzanat, bőrseb, idegérintettség, felszíni behúzódás) a „Problémák zsíroldó injekció és mezoterápia után” című cikkünkben külön tárgyaltuk; itt nem ismételjük meg.

Meddig tart a bőrpír, a duzzanat és a véraláfutás?

Az első órákban szokásos a szúrások helyén megjelenő apró hólyagocska, a bőrpír, az égő vagy szúró érzés és az enyhe viszketés. A kisebb véraláfutások és – különösen a szem környékén – az enyhe duzzanat néhány napig tarthatnak. Ezeknek a tüneteknek napról napra enyhülniük kell; lefolyásukról a „Véraláfutás és duzzanat” című cikkünkben olvashat.

A csökkenés helyett fokozódó bőrpír, melegség, fájdalom vagy váladékozás, a napokkal később újonnan megjelenő kiemelkedések és a hetek múltán sem eltűnő keményedések nem tartoznak a várható lefolyáshoz.

Hogyan ismerhető fel a fertőzés mezoterápia után?

Minden injekció kis utat nyit a bőrben, amelyen kórokozók juthatnak be; mezoterápiánál ezeknek a pontoknak a száma nagyon nagy. A korai bakteriális fertőzések általában az első napokban fokozódó bőrpírral, melegséggel, fájdalommal, gennyes váladékozással és olykor lázzal jelentkeznek. E tünetek részleteit a „Fertőzés esztétikai beavatkozás után” című cikkünkben találja.

A mezoterápiára jellemző valódi probléma azonban a később jelentkező fertőzés. Hetekkel a beavatkozás után a szúrások helyén számos vörös-lila, fájdalmas, kemény, olykor váladékozó duzzanat jelenik meg. Láz vagy általános gyengeség gyakran nincs; ezért pattanásnak, rovarcsípésnek vagy allergiának vélhetik, és késedelem alakulhat ki.

Mit mutatnak az atípusos mikobaktérium-járványok?

Ezeknek a késői fertőzéseknek jelentős részét úgynevezett atípusos mikobaktériumok okozzák, amelyek a vízben és a környezetben előforduló, a szokásos antibiotikumokra gyakran nem reagáló kórokozók. Egy, a mezoterápiával összefüggő ilyen fertőzéseket vizsgáló szisztematikus áttekintés 30 közleményben összesen 423 beteget azonosított. A betegek többsége nő volt; az elváltozások leggyakrabban a hason, a csípőn és a combon jelentkeztek. A fertőzések többsége gyógyszeres kezeléssel rendeződött, sok betegnél azonban több gyógyszerre vagy kezelési kúrára volt szükség, a gyógyulás heteket vett igénybe, és gyakran heg maradt vissza.

A járványokról szóló jelentések azt mutatják, hogy a forrás gyakran megelőzhető. Egy franciaországi járványban a kórokozót a betegekből és a környezetből is kimutatták; valószínű forrásként a többtűs injekciós eszköz csapvízzel történő tisztítását jelölték meg. Az amerikai Járványügyi Központ (CDC) által közölt másik esetcsoportban az injekciókat egy lakásban, orvosi engedéllyel nem rendelkező személy adta be. A betegek beszámoltak arról, hogy nem végeztek kézfertőtlenítést, nem fertőtlenítették a bőrt, nem használtak kesztyűt, és többadagos üvegekből szívták fel a szert; a beszélgetések idején, 10–16 héttel a beavatkozás után, a 14 betegből 11-nél még fennálltak az elváltozások.

Ilyen esetben a helyes diagnózishoz az orvosnak speciális tenyésztéses vizsgálatokat kell kérnie. Ezért ha hetekkel később megjelenő duzzanatok miatt fordul orvoshoz, feltétlenül mondja el, hogy mezoterápiás kezelést kapott, és azt is, hol és mikor.

Mi a csomó és a granuloma, és miben különbözik a fertőzéstől?

A csomó (nodulus) a bőrben vagy a bőr alatt tapintható keményedés. A granuloma olyan gyulladásos szövet, amelyet az immunrendszer egy, a szövetbe jutott és általa eltávolítani nem tudott anyag körül képez. Mezoterápia után a befecskendezett anyaggal szemben kialakuló, idegentest-típusú granulomákat írtak le. Ezek általában hetekkel vagy hónapokkal később, a szúrások helyének megfelelő, kemény, vörös vagy bőrszínű kiemelkedések formájában jelennek meg.

Egy közölt esetben injekciós alkalmazásra nem gyártott és erre nem engedélyezett termék mezoterápiás arcba juttatása után számos granuloma alakult ki az arcon. A bőrfelszíni használatra gyártott kozmetikumok bőrbe fecskendezése ebből a szempontból különösen kockázatos.

A granuloma és az atípusos mikobaktérium-fertőzés kívülről nagyon hasonló lehet, kezelésük azonban teljesen eltérő. Az elkülönítést orvosi vizsgálat, szükség szerint képalkotás, szövetminta (biopszia) és tenyésztés teszi lehetővé. Ezért ha a csomókat saját elhatározásából kortizonos vagy antibiotikumos gyógyszerekkel próbálja kezelni, az késlelteti a diagnózist, és ronthat az állapoton.

Milyen kórkép a zsírszövet gyulladása (pannikulitisz)?

A pannikulitisz a bőr alatti zsírszövet gyulladása. Mezoterápia után – különösen a testen végzett kezeléseknél – a szúrások területén mély, fájdalmas, vörös-lila keményedések formájában írták le. Úgy vélik, hogy ez a kórkép az injekció nyomásával, a helyi sérüléssel vagy magukkal a befecskendezett anyagokkal függhet össze; a mikobaktérium-fertőzés is jelentkezhet pannikulitisz képében.

A CDC által vizsgált esetcsoportban a szövetmintákban zsírszövet-károsodást és gyulladást találtak; bár a lelet fertőzéssel összeegyeztethető volt, a befecskendezett anyagokat nem sikerült megszerezni, ezért kémiai vagy allergiás reakció lehetősége nem volt kizárható. A pannikulitisz gyógyulása során besüppedést, heget és sötétedést hagyhat a bőrön; ezért fontos a korai értékelés.

Okozhat-e allergiát a mezoterápia?

Okozhat. A mezoterápiás keverékek gyakran több anyagot tartalmaznak: például vitaminokat, növényi kivonatokat, helyi érzéstelenítőket és tartósítószereket. Minél több az összetevő, annál nagyobb az esélye, hogy valamelyikre allergia alakul ki, és reakció esetén annál nehezebb megtalálni a felelős anyagot. A „természetes” vagy „növényi” összetétel nem jelenti azt, hogy nem okoz allergiát.

Az allergia helyi maradhat, a szúrások helyén a vártnál tovább tartó, viszkető kiemelkedések és csalánkiütés formájában; nagyon ritkán az egész szervezetet érintő súlyos állapottá (anafilaxiává) alakulhat. A tünetek részleteiről és a teendőkről az „Allergiás reakció esztétikai beavatkozásoknál” című cikkünkben olvashat. Ismert allergiáit és egy korábbi injekcióra adott reakcióit a beavatkozás előtt feltétlenül jelezze.

Marad-e pigmentfolt mezoterápia után?

A szúrások helyén kis, barna foltok maradhatnak. Ennek leggyakoribb oka, hogy a bőrben lezajló gyulladás vagy véraláfutás gyógyulás közben sötétebb nyomot hagy (gyulladás utáni hiperpigmentáció). Sötét bőrön és a gyulladási időszakban napfénynek kitett bőrön gyakoribb. A fertőzés, a granuloma és a pannikulitisz után visszamaradó sötétedés kifejezettebb és tartósabb lehet.

Az ilyen foltok többsége hónapok alatt halványodik; a folyamatot a fényvédelem jelentősen befolyásolja. Ne használjon saját elhatározásából halványító termékeket; a pigmentfoltok általános okairól és a lehetőségekről a „Pigmentfoltok és melasma” című cikkünkben olvashat.

Miért az ismeretlen összetételű keverékek a valódi probléma?

A mezoterápiában használt keverékeknek nincs közös, egységes összetétele. A nemzetközi konszenzusjelentés szerint nem állítható, hogy a keverékek hatékonyabbak az egyes anyagoknál, mert a keverékek nagyon különbözőek, és az összetevőket nem hasonlították össze egyenként. A jelentés azt javasolja, hogy keveréket csak együttes alkalmazásra engedélyezett termékekből készítsenek, a különböző anyagokat pedig külön fecskendővel és külön pontokba adják be.

Egy ismeretlen összetételű keverék három különböző problémát okoz: sterilitása és tisztasága nem ismert; nem mérhető fel előre, allergiás-e valamelyik összetevőre; és ha probléma merül fel, az orvos nem tudja, mivel áll szemben. A CDC által vizsgált esetcsoportban a betegeknek azt mondták, hogy növényi kivonatokat fecskendeztek beléjük, az üvegeket azonban nem találták meg, így a valódi összetételt soha nem sikerült kideríteni. A részletekről a „Hamisított termékek és illegális (engedély nélküli) kezelések” című cikkünkben olvashat.

Normális, konzultáljon orvosával, vagy sürgős?

Mit tehet a kezelőorvos?

Az orvos először megvizsgálja Önt; megkérdezi, mikor, hol, ki és milyen termékkel végezte a beavatkozást. A helyzettől függően az alábbi megközelítéseket mérlegelheti:

• Várható mellékhatások esetén megfigyelés és ápolási tanácsok.
• Allergiás reakció esetén az orvos által megfelelőnek tartott kezelés; súlyos reakciónál sürgősségi ellátás, majd beutalás a megfelelő szakterületre a felelős anyag felderítésére.
• Fertőzés gyanúja esetén mintavétel a váladékból vagy a szövetből; később kezdődő duzzanatoknál speciális mikobaktérium-tenyésztés kérése.
• Atípusos mikobaktérium-fertőzés esetén – gyakran több gyógyszer hosszan tartó együttes alkalmazásával – fertőző betegségek szakorvosával közösen vezetett kezelés, és szükség szerint sebészi feltárás.
• Csomó, granuloma vagy pannikulitisz gyanúja esetén képalkotó vizsgálat, például ultrahang, szükség szerint biopszia, és az eredménytől függően az orvos által választott kezelés.
• A visszamaradó pigmentfoltok és hegek kezelésére a megfelelő lehetőségek megbeszélése a gyulladás teljes lezajlása után.

A probléma esetén követhető általános lépésekhez a „Mi a teendő, ha esztétikai beavatkozás után szövődmény lép fel?” című cikkünk nyújthat eligazítást.

Mit tehet otthon, és mit ne tegyen?

• Tartsa be a kezelőorvosától kapott ápolási utasításokat; tartsa tisztán a területet, és mielőtt hozzányúlna, mosson kezet.
• Tudja meg a beadott termék nevét, összetételét és a beavatkozás dátumát; ha van csomagolás, fénykép vagy feljegyzés, őrizze meg.
• Rögzítse a változásokat azonos megvilágításban készült, dátummal ellátott fényképekkel; ha lázas, mérje meg, és jegyezze fel.
• A gyógyulás ideje alatt védje a területet a napfénytől.

Amit ne tegyen:

• Ne nyomja ki, ne szúrja meg tűvel a duzzanatokat és a csomókat, ne tépje le a pörköket.
• Ne kezdjen saját elhatározásából antibiotikumot, kortizonos krémet vagy allergia elleni gyógyszert; a helytelen kezelés késleltetheti a diagnózist.
• Ha orvosa másként nem javasolja, ne masszírozza a területet, és ne alkalmazzon rajta meleget vagy jeget.
• Amíg a probléma meg nem oldódott, ne kérjen ugyanarra a területre újabb injekciót vagy más beavatkozást.
• A hetekkel később megjelenő duzzanatokkal ne várjon abban a hitben, hogy „maguktól elmúlnak”.

A kockázat csökkentése érdekében

• A beavatkozást orvosi vizsgálat után, orvossal és engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben végeztesse; ne fogadjon el injekciót lakásban, szállodában vagy szépségszalonban.
• Kérdezze meg a beadandó termék nevét, összetételét, és azt, hogy injekciós alkalmazásra gyártották-e; kérje az információkat írásban.
• Kérje, hogy a terméket az Ön jelenlétében, zárt, címkézett, eredeti csomagolásából bontsák fel; ne fogadjon el olyan keveréket, amelynek összetételét nem árulják el, vagy amelyet előre, címke nélkül készítettek el.
• Győződjön meg arról, hogy a bőrt fertőtlenítő oldattal megtisztítják, kesztyűt és egyszer használatos steril tűt használnak; készülékes kezelésnél kérdezze meg, egyszer használatosak-e a bőrrel érintkező részek.
• Jelezze allergiáit, az Ön által szedett gyógyszereket, az immunrendszerét érintő betegségeit és korábbi herpeszét.
• Ha a területen aktív fertőzés, pattanásos fellángolás, herpesz vagy nyílt seb van, halassza el a beavatkozást.

A kezelés helyének kiválasztásához hasznos lehet a „10 pontos biztonsági ellenőrzőlista klinika és orvos választásához az esztétikai orvoslásban” című cikkünk.

Hol korlátozottak a tudományos ismeretek?

A mezoterápia nemkívánatos hatásairól nagyrészt esetleírásokból, esetsorozatokból és járványjelentésekből tudunk; nincs megbízható arányszám arra vonatkozóan, hány kezelésből egy esetben lép fel probléma. Mivel a használt keverékek és technikák nagyon különbözőek, egy közlemény eredményei nem általánosíthatók más termékre vagy eljárásra. Arról sincsenek összehasonlító vizsgálatok, hogy a csomók, a granuloma és a pannikulitisz mely anyagok esetén gyakoribbak, és mi a legmegfelelőbb kezelésük. Ezért egyéni kockázati arányt nem lehet megadni; ez az oldal tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot.